A gyökerek az 1920-as évekig nyúlnak vissza*
1926-ban Henry A. Wallace, a későbbi mezőgazdasági miniszter és Franklin D. Roosevelt elnöksége idején az Egyesült Államok alelnöke, des moines-i üzletemberek egy kis csoportjával megalapította az akkor "Hi-Bred Corn Company"-nak nevezett vállalatot. Kezdetben a kukorica hibridek létrehozását még csak laboratóriumi stádiumban végezték. Akkoriban az volt a bevett gyakorlat, hogy a gazdák egyszerűen megőrizték az egyik évi termés vetőmagját, és azt használták fel a következő évi vetéshez.
Wallace túllátott a bevett gyakorlaton, és már fiatalon felismerte a kukoricatermesztés fejlesztésének lehetőségét a fajták szelektált keresztezésével. Az 1920-as évek közepén már széleskörűen kísérletezett a hibridekkel. Meg volt győződve arról, hogy a hibrid vetőmagból származó kukorica termesztése a jövő záloga, és hogy hatalmas piaca van a terméknek, amint a gazdákat sikerül meggyőzni annak előnyeiről.
Az 1920-as évek közepén Wallace azt írta a Farmer című családi folyóiratban: "Ma egyetlen vetőmaggyártó vállalatnak, gazdának vagy kutatóállomásnak sincs eladásra szánt nemesített vetőmagja és még nem kifejlett a nemesített vetőmagok keresztezése. A forradalom még nem jött el, de biztos vagyok benne, hogy tíz-tizenöt éven belül bekövetkezik".
Nem sokkal tévesztette el a célt. A második világháború elején a kukorica övezet államaiban a gazdák által termesztett kukorica 90 százalékát hibrid vetőmagból állították elő.
Wallace küldetése része volt a gazdák életminőségének javítása, és ebbe a feladatba nagy lelkesedéssel vetette bele magát. A mezőgazdaságban végzett nemesítési munkára több mint kielégítő felkészítést kapott. 1888. október 7-én született egy olyan családba, amelynek tagjai között földművesek és mezőgazdasági kiadványok szerkesztői is voltak. A fiatal Henry A. állítólag már hatéves korában megismerkedett a növénynemesítéssel, amikor George Washington Carver botanikushoz látogatott el, aki akkoriban az ames-i egyetemen tartózkodott.
Az eredeti „Side-By-Side” módszer: a legjobb és a legrosszabb szemléltetési módja
Mindez még csak ezután következett, amikor 1903-ban Henry A. végignézte, ahogy Perry G. Holden, az iowai állam professzora bírál egy kukoricakiállítást. A fiatalember megkérdezte Holdentől, honnan tudja, hogy a 10 legjobbnak ítélt szem több kukoricát fog teremni, mint az alsó 10, ha egy táblába vetik. Henry apja azt javasolta, hogy Henry a következő tavasszal vesse egymás mellé a "legjobb" és a "legrosszabb" minták szemeit, hogy lássa, mi fog történni.
Holden professzor és Wallace-ék meglepődve látták az eredményeket, amikor eljött az őszi betakarítás. A legnagyobb terméshozamot az egyik olyan minta hozta, amelyet Holden a legrosszabbak közé sorolt, és a legjobb 10 minta összesített terméshozama alacsonyabb volt, mint a legalsó mintáké. Ettől kezdve Henry A. kampányolt a "pretty ear" kukoricabemutatók ellen, amíg azok az 1930-as években el nem vesztették jelentőségüket.
Henry már fiatal korától kezdve olyan temperamentumot mutatott, amely jól illett a tudományos és üzleti törekvésekhez. "Nagyon kíváncsi, nagyon figyelmes elméje volt" - emlékszik vissza öccse, a des moines-i James W. Wallace. "19 éves korában írta első cikkét a Wallaces' Farmer számára. Emellett a legtöbbet hozta ki az apjától örökölt szellemi örökségéből és a nagyapjától örökölt mély vallásos hitéből."
Apja nyomdokaiba lépve Henry A. az Iowa Állami Egyetemre járt, 1910-ben a Mezőgazdasági Főiskola legjobbjaként diplomázott, és azonnal a Wallaces' Farmer munkatársa lett riporterként. A főiskolán érdeklődést mutatott Dr. George Shull tiszta vonalú kukoricatenyésztése iránt, amely ösztönözte saját ötleteit a kukoricafajták fejlesztésére. 1913-ban Des Moines-ban, saját hátsó kertjében állította elő első hibridjét, és ezzel olyan kísérletezésbe kezdett, amely végül 13 évvel később egy hibrid vetőmagokkal foglalkozó vállalat megalapításához vezetett.
Korai csalódások
A sikerhez vezető út hosszú és fáradságos volt. Henry A. Wallace összesen közel háromszáz, a szabványos észak-amerikai fajtákból álló keresztezést termesztett, orosz, ausztrál, magyar, kínai és argentin fajták érdekes keverékeivel. A keresztezések többsége értéktelennek bizonyult, de mindazokat, amelyek a terméshozam, növekedési erély, a terméskoraiság, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség vagy az igénybevett talajokhoz való alkalmazkodóképesség szempontjából ígéretesnek tűntek, két évig vagy annál is tovább tesztelték.
Henry A. nem csüggedve követte egy korai gabonakutató, Donald Jones, a Connecticuti Mezőgazdasági Kísérleti Állomás munkatársa példáját, és 1919 nyarán egyetlen keresztezést végzett, felhasználva a Connecticuti állomás East és Hayes nemesített fajtáit, valamint néhány nemesített fajtát a nebraskai állomás Hogue's Yellow Dentjéből.
1920-ban a Johnston telepen vetett parcellákat, és a nemesített fajták között egy Bloody Butcher nevű, rézszínű kínai fajtát is kiválasztott.
A következő két évben Henry A. hibrideket nevezett be az Iowa Corn Yield tesztre, és egy általa "Copper Cross"-nak elnevezett fajta 1924-ben a legnagyobb terméshozamú fajtaként győzött Iowa dél-középső részén. Ez volt egyben az első olyan hibrid, amelyet a kukorica övezetben nemesítettek ki, és amelyet vetésre vásároltak. A Copper Cross abban az évben fontonként egy dollárért, azaz 56 dollárért kelt el vékánként.
Eközben a reklámok egyre több amerikai figyelmét felkeltették a hibrid kukoricára. Az Iowa Seed Company 1924 tavaszán megjelent katalógusában hirdette a Wallace's Copper Cross kukoricát. Henry A. Wallace írta hozzá a szöveget, amely a következő cím alatt jelent meg: "Copper Cross, egy elképesztő termék, amely döbbenetes eredményeket produkál".
Ahogy nőtt az érdeklődés a hibridkukorica termesztés iránt, Wallace kezdett rájönni, hogy eredeti ötlete, miszerint a gazdák maguk készítik el a keresztezéseket, túlságosan bonyolult. Először egy országos szervezet létrehozását fontolgatta, amely nemesítési munkát végezhetne, és segíthetné a gazdákat a nemesített vonalak kifejlesztésében. Végül azonban úgy döntött, hogy a nemesítés egy magasan specializálódott szervezet feladata kell, hogy legyen.
Pioneer
1926-ban Henry A. Wallace megalapította az első olyan vállalatot, amely kizárólag hibrid vetőmagkukorica fejlesztésével, előállításával és forgalmazásával foglalkozott. Henry a "Hi-Bred Corn Company" nevet javasolta a vállalkozásnak. Az 1930-as évek közepén a címhez hozzáadták a "Pioneer" szót, hogy megkülönböztessék a máshol megjelent hibridkukorica előállító cégektől.
Az első évben az újonnan alapított vállalat 1000 véka vetőmagot termelt és 650 véka vetőmagot értékesített, és ezzel olyan növekedési pályára állt, amely több mint fél évszázadon át töretlenül folytatódott.
A gazdasági válság évei kihívást jelentettek a fiatal vállalat számára. Az 1930-as évek közepének aszályos időjárása egyszerre akadályozta és segítette a hibrid fajták fejlődését. A vállalat nemesítői például az észak-iowa-i Pocahontas megyében kísérleti parcellákon dolgoztak, és megállapították, hogy néhány fajta nem élte túl az 1934-es súlyos aszályt, de azokat, amelyek túlélték, megmentették, és a következő évben elvetették. Ez bölcs döntésnek bizonyult, mivel 1936-ban - egy másik aszályos évben - ezek a fajták felülmúlták a szabadbeporzású kukoricát. Ilyen bizonyítékok birtokában az új hibridkukorica iránti kereslet megnőtt.
A gazdák gyorsan felismerték az új fajták előnyeit. A hibrid növények egyenesen nőttek, ellentétben az akkori gyengébb, szabadbeporzású kukoricákkal (a gazdák nagyra értékelték, hogy nem kellett a földről felszedegetniük a lehullott csöveket). A hibrid fajták szívósságával együtt járt a magas terméshozam is. A gazdáknak jót tett a hibridek által hektáronként termelt plusz 10 véka termés. Mindez megkönnyítette az értékesítési feladatot is.
Fél évszázaddal később
1926-ban az újonnan szervezett Hi-Bred Corn Company Johnstonban 650 véka hibrid vetőmagkukoricát értékesített az 1000 véka össztermésből. Az 1930-as évek végére a Pioneer kiterjesztette kukoricaértékesítési tevékenységét Minnesotára és Dél-Dakotára, valamint kelet felé Illinois, Indiana és Ohio államokba. A második világháborúra a Pioneer az ország egyik vezető hibrid vetőmagkukorica-szállítója lett. A Pioneer egyik korai értékesítője Roswell "Bob" Garst volt, aki az 1950-es évek hidegháborús éveiben világszerte figyelmet kapott a Hruscsov vezette Szovjetunióval folytatott mezőgazdasági ügyletei miatt.
Pioneer® üzletág Magyarországon
A Pioneer® hibridek 1976-ban kerültek kereskedelmi forgalomba Magyarországon. Azóta a Pioneer® vetőmagok a magyar vetőmagpiac meghatározó szereplői és a magyar mezőgazdaság szerves részét képezik. A márka nemcsak kiváló nemesített vetőmagjaival, hanem élvonalbeli innovációival is segíti a magyar gazdákat a megfelelő mennyiségű és minőségű termés elérésében. A Pioneer Hi-Bred Magyarország Kft. 1992-ben nyitotta meg első irodáját Budapesten.
A Magyarországon értékesített Pioneer® kukorica vetőmagok nagy része a Corteva szarvasi üzeméből származik, amely 1996-ban kezdte meg működését, és azóta is meghatározó szereplője a régió vetőmagellátásának. Az üzemben előállított kiváló minőségű vetőmagok 80%-át exportálják, 20%-át pedig a hazai gazdálkodóknak szállítják. A 16,5 millió dolláros zöldmezős beruházással épült szarvasi üzem a mai napig a Corteva legnagyobb európai vetőmagüzemének számít, amely évente 30-40 ezer tonna fémzárolt vetőmag zsákolására, valamint a helyi gazdákkal közösen termelt hibrid kukorica vetőmag feldolgozására képes. A folyamatos bővítés és fejlesztés eredményeként a beruházás értéke mára meghaladja a 100 millió dollárt. A vetőmagüzem a régió egyik legnagyobb munkaadója, több mint 230 állandó munkavállalót és összesen közel 500 főt foglalkoztat a szezonban.
A Pioneer® napraforgó mikro kísérletek 1995-ben indultak Magyarországon, majd 2000-ben a kukorica mikro kísérletek követték őket. A Bács-Kiskun megyei jánoshalmai állomáson 2000-ben indult a napraforgó nemesítési program, majd 2005-ben a kukorica nemesítési program. 2008-ban Hódmezővásárhelyen megnyílt a Pioneer® kutatóállomás, majd 2018-ban elindult a Corteva szegedi kutató-fejlesztő állomása, ahol a cég egyesítette és továbbfejlesztette vetőmag- és növényvédelmi kutatásait. A szegedi állomás 1,9 millió dolláros beruházással a vállalat egyik legnagyobb európai kutatóközpontja. A szegedi kutatások és kísérletek hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalat növényvédelmi megoldásai és vetőmagjai alkalmazkodjanak a magyar időjárási körülményekhez, és a magyar gazdák számára a lehető legmagasabb hozamokat biztosítsák.
A Pioneer® ma a Corteva Agriscience egyik vezető márkája, amely több mint 90 országban nyújt kiváló minőségű vetőmagot a gazdáknak a termelékenység és a gazdaságosság növelése érdekében. Magyarországon a Pioneer® kínálatában kukorica, napraforgó és repce hibridek szerepelnek. 2020 óta a vállalat kínálatát az átfogó Technológiai Bónusz Program keretében elérhető kedvezménnyel ajánlja a gazdálkodók figyelmébe, akik már nemcsak a vetőmagokat, de az ajánlott növényvédő szereket is kiválaszthatják. Mindemellett a vállalat kiemelt figyelmet fordít arra, hogy növényvédelmi technológiai információkkal is ellássa partnereit.
*A történelmi tények a Robert A. Jarnigan által készített "BRIEF SUMMARY OF PIONEER HISTORY" című cikk alapján kerülnek bemutatásra, amely az 1979-es The Iowan magazin engedélyével lett közölve.
Corteva Agriscience