Mikroelemek szerepe a növénytermesztésben

Something went wrong. Please try again later...
Mikroemelekszerepe1440cover

A tápanyagok, akárcsak az emberi, úgy a növényi élethez is nélkülözhetetlen források.

A tápanyagokat elsődlegesen a növény által felvett mennyiségük alapján 2 csoportra oszthatjuk. A makro- vagy fő tápanyagok közé sorolható a nitrogén (N), kálium (K), foszfor (P), továbbá (másodlagosan) a kén (S), kalcium (Ca), magnézium (Mg) is. A mikro- vagy nyomelemek igaz sokkal kisebb mennyiségben, de szintén esszenciális építőelemei a növényeknek. Ebbe a csoportba tartoznak: vas (Fe), mangán (Mn), cink (Zn), molibdén (Mo) réz (Cu), bór (B), klór (Cl). Cikkünkben ezen nyomelemek szerepével szeretnénk részletesebben foglalkozni, elsősorban a szántóföldi növényekre és a velük elérhető minél magasabb terméshozamra fókuszálva.

Mikrotápanyagok, nyomelemek

A mikrotápanyagok vagy nyomelemek olyan elemek, melyeket a növények relatíve csak kis mennyiségben használnak fel életük során. A mikrotápanyagok esetében a felvétel általában kevesebb, mint 1 kg hatóanyag hektáronként. Dacára azonban e csekély mennyiségnek, ha hiány lép fel a növényben, az súlyos tünetekkel (pl.: fejlődési rendellenességek, csökkent növekedés, terméscsökkenés) járhat. Ez esetben sajnos hiába fordítottunk rengeteg pénzt és energiát a látványos input anyagok beszerzésére (pl.: NPK műtrágya, vetőmag, növényvédő szer), az ezekkel elérhető eredmény egy része kárba fog veszni, ugyanis a növények számára hasznosítható tápanyagok mennyiségét mindig az a tényező határozza meg, amelyik minimumban van (Liebig-féle minimumtörvény – 1. ábra). Az utóbbi időben tapasztalható input anyag költségek növekedése még inkább előtérbe helyezi a makro mellett a mikrotápanyagok szerepét is, továbbá rávilágít, hogy eredményes növénytermesztést csak megfelelő és harmonikus tápanyag ellátás mellett végezhető.

1. ábra: A Liebig-féle minimumtörvény

Egy szántóföldi növénynek élete során 16 nélkülözhetetlen kémiai vegyületre van szüksége, hogy fejlődhessen (köztük a vízre H2O és CO2-ra is). A korábbi bekezdésben felsorolt 7 nyomelem mennyisége a legtöbb talajban elegendő kellene, hogy legyen a növények igényeinek kiszolgálásához. Azonban főként a homokos, humuszban és szerves anyagban szegény talajokon sokszor előfordulhat hiánytünet, míg más területeken a szélsőséges pH értékek befolyásolhatják a felvehetőséget. A mikroelemek alapvető kémiai tulajdonságai határozzák meg a talajból történő felvehetőségüket. 

1. táblázat: A nyomelemek kémiai tulajdonságai

A talaj nedvesség és szervesanyag tartalma, kémhatása, a kationcserélő helyek és a mikroelemek oldhatatlan vegyületei közötti egyensúly mind-mind befolyásolja a megkötődést, illetve a növények számára való hozzáférést. A talaj kémhatásáról általánosságban elmondható, hogy leginkább a gyengén savanyú (pH 6-6.5) érték kedvez a nyomelemek felvehetőségének. Az erősen savas (pH 6 alatti), illetve lúgos talajokon (pH 7 feletti) már korlátozódik a növény számára egyes nyomelemek rendelkezésre állása.


2. ábra: A mikorelemek relatív elérhetősége a talaj pH-ja szerint

Szerves anyag

A szerves anyagok a talaj hatalmas puffertárolói. Megkötik a növény számára fontos tápanyagokat, majd időben fokozatosan a növény rendelkezésre bocsátják őket. Az anion csoportba tartozó nyomelemek szempontjából ezen funkció elengedhetetlenül fontos, hiszen a bór (B), klór (Cl) és molibdén (Mo) sem képes kötődni a talajt alkotó ásványokhoz, csak kizárólag a szerves kolloidokhoz. Azon talajokon tehát, amelyek rendszeresen szerves anyag utánpótlást kapnak (pl.: szerves trágya, növényi szármaradványok) csak nagyon ritka esetben mutathatnak ilyesfajta mikroelem-hiányt.

(A ritka esetek közé tartozik a túltrágyázás okozta relatív mangánhiány, melyet a túlzott foszforellátás okoz, illetve a nagyon magas humusztartalmú, láp és tőzegtalajokon tapasztalt réz, mangán és cink hiány. Ennek oka pedig a fokozott kelátképződés, mely a növény számára nem felvehető formában köti meg az előbb említett tápelemeket.)

A talajból terméssel távozó mikroelemek

A mezőgazdaság intenzívebbé válásával, a folyamatosan növekvő hozamoknak köszönhetően, a nyomelemek is fokozott mértékben ürülnek ki a talajból a betakarított terméssel.

A 2. táblázatban láthatók 10 t/ha-os szemes kukorica, illetve 3 t/ha-os szója kultúra betakarítása során a területről eltávolított mikroelem mennyiségek.

Összehasonlításképp, a kukorica és a szója körülbelül 60-120 kg/ha foszfor (P), illetve kálium (K) hatóanyagot távolít el a talajból a betakarított terméssel. A nyomelem-szükséglet csak töredéke, kb. 0,1-1%-a a makroelem-szükségletnek (a vas (Fe) kivételével).

A mikroelem-hiány észlelése, tünetek

A mikroelem-hiány gyakran okoz látható tüneteket a növényeken. Emellett természetesen labormódszerekkel, talaj és a növényi szövet vizsgálatokkal is kimutatható. A látható tünetek felismeréséhez azonban hasznos tudnunk, hogy egyes mikroelemek milyen funkciót töltenek be a növények fejlődésében. Mivel minden elem egyedi funkciókkal rendelkezik (és akár eltérően is képes mozogni a növényen belül), így az általuk okozott hiánytünet is jellegzetes lesz.

3. táblázat: Mikroelemek funkciói a növényekben

A molibdén kivételével a nyomelemek a növényen belül gyengén mozgékonynak, illetve mozdulatlannak (immobilisnek) tekinhetők, tehát a növényi szövetbe történő beépülésük után már nem képesek (az élő növényen belül) más helyre vándorolni. Ez azzal jár, hogy a hiányuk által okozott tünetek először a legfiatalabb növényi szöveteken jelentkeznek (hajtáscsúcs, fiatal felső levelek).

A molibdén esetén a helyzet fordított, ugyanis legelőször a legidősebb növényi szöveteken (alsó leveleken) jelentkezik hiánytünet. A különbséget az okozza, hogy a molibdén hiány esetén képes kiválni a szövetekből (mobilizálódni) és felfelé, a hajtáscsúcs irányába mozogni. Vizuálisan persze a mikroelem-hiánytünetek növénykultúránként eltérőek lehetnek, de általánosságban elmondható, hogy ugyanazon nyomelem különböző növényekben is hasonló funkcionalitási zavarokat okoz.

4. táblázat: Általános mikroelem-hiánytünetek

A hiánytünetek megjelenése a táblán belül gyakorta foltszerű. Ennek magyarázata a talaj heterogenitása (pl.: táblán belül eltérő domborzati viszony, nedvességtartalom, pH érték ingadozás, ásványi só-tartalom változás), de talajművelési eltérések (pl.: táblaszegés, vagy egyenetlen szerves trágya kijuttatás) is okozhatják. A látható hiánytünetek azonosítása kulcsfontosságú a probléma gyors és pontos kezeléséhez. Azonban elmondható, hogy az esetek többségében az ilyenkorra már bekövetkezett termésdepresszió a legnagyobb igyekezet ellenére is csak csökkenthető, maradéktalanul helyre nem hozható.

Kulturánként gyakorta előforduló mikroelem-hiányok

Egyes érzékeny növénykultúrák esetében beszélhetünk tipikus tápelem hiánytünetekről, melynek előfordulási esélyét nagymértékben az adott talaj típusa határozza meg.

5. táblázat: Termesztett kultúrnövényeink adott talaj (és éghajlati) paraméterek mellett gyakori mikroelem-hiánytüneteinek előfordulása.

3. ábra: Kukoricában vas és a cink hiánya is okozhat ilyen tüneteket. Ahhoz, hogy pontosan kiderítsük melyik a kettő közül, szükségünk lesz kiegészítő talaj- vagy szövetvizsgálatra.

Talajvizsgálatokkal történő a mikroelem analízis

A korábban már taglalt (szemmel látható) tápanyaghiány tünetekhez hasonló szimptómákat okozhatnak akár különféle károsító szervezetek (pl.: kórokozók, kártevők), növényvédőszer fitotoxicitás és abiotikus hatások (pl.: homokvihar, jégverés) is. Ezért lehet hasznos és szükséges ilyen esetekben a talaj nyomelemekre történő elemzéses vizsgálata. A módszerek a makroelemek (tehát pl. a nitrogén (N), foszfor (P), kalium (K) tartalom) vizsgálatához viszonyítva általában véve pontatlanabb eredményt adnak, de azonosítási célból minden esetben meg szoktak felelni. A nyomelemek közül a bór, cink, mangán és réz talajtartalom vizsgálatok tekinhetők egzaktnak.

Mintavétel során ügyeljünk arra, hogy lehetőleg a megadott pontos előírásoknak megfelelően (általában a talaj 0-20 cm közötti rétegéből) vegyük meg a kért mintát.

Növényi szövet mikroelem analízis

A talajvizsgálatokhoz viszonyítva megbízhatóbb mérési módszer. Gyors és egyszerű mintavételt tesz lehetővé akkor is, ha talajvizsgálati jegyzőkönyv nem áll rendelkezésre vagy hiányos némely mikroelem tekintetében. A molibdén és klórtartalom azonban így nem vizsgálható. Az eljárás másik nagy előnye, hogy többszöri és folyamatos nyomon követhetőséget tesz lehetővé a növénykultúránk fejlődése során, így a növény fenológiai fázisaihoz tartozó referencia értékek ismeretében még a látható hiánytünet megjelenése előtt detektálható a várható tápanyag stressz, ezáltal megelőzhető a termésdepresszió.

A mintavétel során maradéktalanul tartsuk be a diagnosztikai labor által előírt paramétereket. Kerüljük a szegélybe vetett növényeket, és csak “tiszta”, portól és egyéb szennyezőanyagoktól mentes egyedeket gyűjtsük be. A kapott eredmények értelmezésében pedig a laborszakértők is segítségünkre lesznek.

Eredményes kukoricatermesztést kívánunk! További érdekes tartalmakért kövesse honlapunkon megjelenő szakmai cikkeinket! 

Corteva Agriscience™